Amikor Spanyolországban a császármetszések aránya elérte a 24 százalékot, ami kétszer annyi, mint amit az Egészségügyi Világszervezet elfogadhatónak talál legfelső határként, akkor a spanyol kormány úgy gondolta, minél hamarabb el kell kezdeni az egészséges folyamatokat erősíteni az emberekben. Ezért bevezették az iskolarendszerbe a természetes születés folyamatának a megismertetését. Magyarországon a császármetszések aránya majdnem 37 százalék – emlékeztetett a terapeuta a Magyar Szónak adott interjújában.
Mi történik a kisbabával, amikor megszületik? Hogy talál rá az anyukájára? Mi történik ezután? Én hogyan születtem? Ezekre a kérdésekre kaphatunk választ a születés-mese során.
Egy kis mese és játék, ahol megszülethet a csoda.
A gyerekek megérthetik és megérezhetik a természetes és egészséges folyamatokat, amibe kapaszkodva felnőttként majd képesek lesznek bízni saját erejükben.
Megtanulnak hinni saját babájukban, és hogy a születés nagyon jól lett kitalálva. Világra hozzák majd a babájukat erősen tartva őt, hogy aztán hozzáértő szülei legyenek majd.
Amikor egy kisbaba megszületik, hasból hasra érkezik. Remekül ki van találva a köldökzsinór: megmutatja, hogy mennyire messzire kerülhet a baba az édesanyjától. Egész egyszerűen ugyanoda kerül vissza, csak éppen a hasfal másik, külső oldalára. Ott van a baba helye. Ekkor élettanilag és biológiailag folyamatok indulnak el babában és mamában egyaránt.
Egy-egy születés-mese közben gyógyulás történik egy kicsit rajtunk, egy kicsit a szüleinken és leendő vagy meglévő gyermekeinken. Sajnos Magyarországon és általánosan ebben a régióban a szülés nem tud a maga természetes folyamatában a végéig eljutni, kapcsolódástól kapcsolódásig. Az újszülötteket legtöbbször hamarabb elválasztják az édesanyjuktól. A várandós anyának is szükséges, hogy mellette legyen a gyermeke, hogy anyává tudjon válni. A szeparációs traumában legtöbbünknek része volt.
Ezen a fájdalmas és félelmetes tapasztalaton majdnem mindenki átesett, már a harmadik, negyedik generáció születik így. A kisgyermekek viszont még közel vannak a születés idejéhez, ezért nagyon könnyen képesek arra, hogy korrigálják azokat a hatásokat, amelyek a születéskor érték őket.
A születés-mesét animáló terapeuta a szereplőkkel végigéli a szülési folyamatot. Mindenki azzal a hittel van jelen, hogy az anya képes megszülni gyermekét. Az apa, az anya, a kiválasztott személyek, mindenki a helyére kerül. Egy ponton eljut a mese odáig, amikor elhallatszik a kérdés, hogy ezt most hogy csináljam. Ekkor a mesélő hagyja, hogy megszülessen az anyában a válasz:
a gyermekem volt olyan ügyes és erős, hogy meg tudott születni, és mi ketten tudtuk ezt létrehozni.
Ezen a ponton a többieket, a körülötte állókat kell már csak megerősíteni abban, hogy ez valóban lehetséges. Hiszen ők azok, akik hozzák még az egyéb elképzeléseket. Ha a környezet nem ismeri, nem hiszi el a természetes folyamatokat, az újszülött nem fog tudni a számára kijelölt pályára állni. Az anya szerepében lévő gyerek viszont megszilárdul abban a hitben, hogy ő – a babájával közösen – meg tudta ezt csinálni .
Ha a terapeuta végigmegy a születés természetes folyamatán, a gyerekek újra átélik azt. Soha nem arról beszél, hogy konkrétan ő hogyan született és neki milyen elakadásai voltak, hanem elmeséli az egészséges, természetes folyamatokat. Megmutatja, milyen az egészséges támogatás.
A gyerekek ugyanúgy, mint az igazi mesében, le tudják győzni a saját hétfejű sárkányukat, aki megjelent a születésük körül. Ugyanúgy, mint a mesében, addig vív a királyfi, míg a sárkány el nem tűnik – magyarázta a dúla-terapeuta. Így a gyermek a születés-mesét is addig hívja elő és addig dolgozik vele, amíg az ő születés körüli hétfejű sárkánya el nem tűnik. Ezért fontos ez a mese a gyerekeknek.
Egy alkalommal az egyik császárral született kisgyerek a születés-meséről hazafelé menet elengedte édesanyja kezét, mert meglátott egy dombocskát, a dombocskán egy kis bokrot. Felfutott a dombra és átbújt a bokor alatt. Vagyis megcsinálta azt, ami elmaradt az ő születésénél. Meggyógyult. Ehhez fel kellett előtte a mesében állítani, hogyan zajlik egy születés a saját természetes folyamatában – mesélte el Csomóné Lindmayer Katalin terapeuta.
Minden gyerek és felnőtt résztvevő hozza azt, ami benne van, és kialakítja a belső viszonyulását a természetes születéssel kapcsolatban. A kicsit nagyobbak örömmel előadják a szülést, bár már kicsit szégyenlősebbek. A kisfiúk még játékból sem szoktak szülni. Ők készülnek az apaszerepre. Az egészséges személyiségfejlődést ezekben a mesejátékokban megtámogatjuk. A 12-14 éves korúak sem vihogják végig az egészet. Érzik, hogy valami történik.
A születés-mese megmutatja, hogy mi az út.
Ha nem tudjuk, mi az út, nem lesz gyógyulás, az legfeljebb csak újra traumatizál. Azt kell erősítenünk, ami gyógyít. Már a legkisebbeknél. Ehhez kiváló eszköz a mese.
(forrás: Magyar Szó Online)
