Idézet tőle: Guest ekkor: 2019-01-12, 09:46

Ajánlom a számítógépes rabságról szóló filmek közül az egyik legerősebb alkotást, Lekapcsolódás (Disconnect) – 2012, amerikai filmdrámát. A film három szálon elinduló történetei néhol összetalálkoznak, néhol szertefutnak, mindegyik fonala valamiképpen hasonló helyzetbe kerülő, netes „konnektálódókról”, akik közben szociális „lekapcsolódókról” szól. Az egyik történetszálon látunk egy introvertált, zenéért bolonduló, meg nem értett kamasz kissrácot, aki minden ok nélkül társai gonosz játékának céltáblája lesz, egy trollkodás miatt sorsa tragikusra fordul. A másik történetben egy kisbabájukat elvesztő házaspárt ismerhetünk meg, aki nem tud mit kezdeni egymással, gyászukban elhidegültek egymástól, a nő ismeretlenekkel csetel a neten, a férj webes játékokba menekül. Egy óvatlan kattintás következtében egy kiberbandita lenullázza a családi számlájukat. A harmadik történetszál pedig bemutat egy fiatal karrierista riporternőt, aki a nagy sztorira vadászva egy kiskorúak netes szexszolgáltatást nyújtó csetszobájára akad, amelyről szóló gátlástalan riportja bejuttatja végre az áhított országos tévéadásba, közben persze nem törődik azzal, ki mindenkin gázol keresztül. A bajban lévő szereplők a filmben kezükbe veszik a sorsuk irányítást, és mint azt látjuk, ezzel még nagyobb bajba sodorják magukat, miközben megpróbálják helyrehozni a helyrehozhatatlant. A Párkák különös módon szövik a szálakat… A film utolsó percei megoldáshoz nem, de katartikus feloldozáshoz segítik főhőseinket. Kedvcsinálónak itt a filmbemutatója: https://www.youtube.com/watch?v=XlE3g7KCq4A