TÜRELEM
Idézet tőle: Guest ekkor: 2019-01-08, 12:57Szerintem ezt a türelem és az odafigyelés teremti meg, nem kell erőltetni, de igenis foglalalkozni kell vele, ápolni kell a kapcsolatot, és így a bizalom is erősödni fog!
Szerintem ezt a türelem és az odafigyelés teremti meg, nem kell erőltetni, de igenis foglalalkozni kell vele, ápolni kell a kapcsolatot, és így a bizalom is erősödni fog!
Idézet tőle: Guest ekkor: 2019-01-18, 11:12Egyetértek. A türelem a legfontosabb a nevelésben. De sajnos éppen ebből van a legkevesebb a mai rohanó világban. Hosszú távon azért mindenképpen megéri.
Egyetértek. A türelem a legfontosabb a nevelésben. De sajnos éppen ebből van a legkevesebb a mai rohanó világban. Hosszú távon azért mindenképpen megéri.
Idézet tőle: Guest ekkor: 2019-02-02, 07:31Mind emberek vagyunk, vannak jobb és rosszabb napjaink. Számomra a legnagyobb problémát nem is a türelem hiánya jelenti, hanem, hogy mindig következetes tudjak maradni a gyerekeimmel.
Mind emberek vagyunk, vannak jobb és rosszabb napjaink. Számomra a legnagyobb problémát nem is a türelem hiánya jelenti, hanem, hogy mindig következetes tudjak maradni a gyerekeimmel.
Idézet tőle: Guest ekkor: 2019-09-09, 07:55Sok mindenben egyetértek az előttem szólókkal. A tizenegy éves fiamnál tapasztalom azt, hogy számos esetben úgy oda tudnék neki mondani, rávilágítva a hibájára, amit javítani lehetne. De úgy gondolom, hogy ezeket a pirításokat bizonyos helyzetekben kell tudni visszafogni. A szülői türelem és kivárás bizony megtermi a gyümölcsét. És nem baj, ha emlékszünk arra, hogy a gyerekeinket alapvetően a teremtő Isten neveli – mi pedig csak besegítünk neki. Én legalábbis így gondolom.
Sok mindenben egyetértek az előttem szólókkal. A tizenegy éves fiamnál tapasztalom azt, hogy számos esetben úgy oda tudnék neki mondani, rávilágítva a hibájára, amit javítani lehetne. De úgy gondolom, hogy ezeket a pirításokat bizonyos helyzetekben kell tudni visszafogni. A szülői türelem és kivárás bizony megtermi a gyümölcsét. És nem baj, ha emlékszünk arra, hogy a gyerekeinket alapvetően a teremtő Isten neveli – mi pedig csak besegítünk neki. Én legalábbis így gondolom.
Idézet tőle: Guest ekkor: 2019-09-12, 20:56Mindenképpen következetesnek kell lenni a gyerekkel. Nem szabad lebecsülni vagy lenézni azt amit mond vagy tesz mert gyerek, mert különben bizalmatlan lesz a szülő felé. Remélem a gyerekeimnek én leszek a bizalmasuk és valamilyen szinten a lelki társuk akinek minden ellehet mondani és tanácsot kérni. K.A.
Mindenképpen következetesnek kell lenni a gyerekkel. Nem szabad lebecsülni vagy lenézni azt amit mond vagy tesz mert gyerek, mert különben bizalmatlan lesz a szülő felé. Remélem a gyerekeimnek én leszek a bizalmasuk és valamilyen szinten a lelki társuk akinek minden ellehet mondani és tanácsot kérni. K.A.
Idézet tőle: Guest ekkor: 2019-09-13, 09:53Egyértelmű, hogy nem lehet mindig mindenki teljes mértékben türelmes. Néha a gyerekkel sem. Pont. Mindenkinek van rossz napja, képtelenség az élet minden területén megfelelni. De amivel minden helyrehozható, az a kommunikáció. Ha türelmetlenek voltunk is a gyermekünkkel, akkor utána bocsánatot kérhetünk. Igen, mi, szülők is. Este, elalvás előtt megbeszélni, hogy nekünk is nehéz volt, egy munkahelyi feladat túlnőtt rajtunk, egy fontos határidő feszültté tett, van ilyen. A lényeg, hogy megbeszéljük a gyerekkel, hogy megtörtént, igen, sajnáljuk, hogy lehet ezt elkerülni. Mert szerintem fontos, hogy azt is megértsék, hogy történnek ilyenek, csak tudni kell beismerni, aztán megbocsátani. Az például egy nagyon bölcs mondás, hogy haraggal a szívben nem alszunk el. Én így nőttem fel, ha napközben nem is -mert mondjuk megsértődtünk valamire- legkésőbb este, elalvás előtt mindig kibékültünk.
Egyértelmű, hogy nem lehet mindig mindenki teljes mértékben türelmes. Néha a gyerekkel sem. Pont. Mindenkinek van rossz napja, képtelenség az élet minden területén megfelelni. De amivel minden helyrehozható, az a kommunikáció. Ha türelmetlenek voltunk is a gyermekünkkel, akkor utána bocsánatot kérhetünk. Igen, mi, szülők is. Este, elalvás előtt megbeszélni, hogy nekünk is nehéz volt, egy munkahelyi feladat túlnőtt rajtunk, egy fontos határidő feszültté tett, van ilyen. A lényeg, hogy megbeszéljük a gyerekkel, hogy megtörtént, igen, sajnáljuk, hogy lehet ezt elkerülni. Mert szerintem fontos, hogy azt is megértsék, hogy történnek ilyenek, csak tudni kell beismerni, aztán megbocsátani. Az például egy nagyon bölcs mondás, hogy haraggal a szívben nem alszunk el. Én így nőttem fel, ha napközben nem is -mert mondjuk megsértődtünk valamire- legkésőbb este, elalvás előtt mindig kibékültünk.