BESZÁMOLÓ
2024. március 24.
Az anyák és gyermekeik közti testi közelség mellett a mozgás koordináció és a közös játék élménye volt az elsődleges ezen a foglalkozáson. Az anyukák először kézen fogva kísérték a már járni tudó gyermeküket, s akik még nem tudnak járni, azokat két kézzel tartva sétáltatták.
Mindeközben mondókákat skandáltak, népdalokat, műdalokat énekeltek, amiket mindenki tudott.
Ezt követően Ölükben lovagoltatták, majd hátukra kapták a kicsiket és a teret betöltve helyezkedtek, folyamatos helyváltoztatások mellett. Ez a gyakorlat az apróságoknak segít a kommunikációs alapelemek megismerésében, a közelség és a távolság megélésében, az együttes munka, a kaláka érzetének kialakításában, miközben természetszerűleg az anyukák egymásra figyelése érzékenyítő feladatként is funkcionál.
A feladatok jól működtek, az anyukák segítőkészek és odafigyelők voltak, a gyerekek élvezték az együtt alkotott gyakorlatokat.